Grúzia az utóbbi években csendben vált az európai utazók egyik legizgalmasabb célpontjává. A Kaukázus vonulatai között olyan kontrasztokat találunk, amelyek máshol ritkán fordulnak elő egyetlen országon belül. A tengerparti pálmafák és az ötezer méteres csúcsok közelsége különleges dinamikát ad a tájnak. Aki egyszer idevetődik, az ritkán marad közömbös a látottak iránt.

A vadregényes Svaneti régió középkori őrtornyai

Svaneti Grúzia legmagasabban fekvő lakott területe, ahol az idő mintha megállt volna a középkorban. A hegyi falvakat jellegzetes kőtornyok tarkítják, amelyeket egykor védekezési célból építettek a családok. Ma ezek a tornyok az UNESCO világörökség részét képezik. A látványuk a havas hegycsúcsok előtt egészen lenyűgöző.

Mestia, a régió központja, remek kiindulópont a túrázáshoz. Innen számos jelzett ösvény indul el a gleccserek és a kristálytiszta hegyi tavak irányába. Az utak néha meredekek, de a panoráma minden fáradtságot megér. Érdemes legalább három-négy napot szánni erre a vidékre, hogy átvegyük a helyi életritmust. A levegő itt olyan tiszta, hogy szinte harapni lehet. Esténként pedig a helyi családoknál megszállva ismerhetjük meg az igazi hegyi életet.

Az Ushguli nevű falu Európa egyik legmagasabban fekvő állandóan lakott települése. Itt a modern világ zajai teljesen elnémulnak. Csak a lovak patáinak kopogását és a patak zúgását hallani.

A grúz vendégszeretet és a végtelen lakomák hagyománya

Egy grúz utazás nem lenne teljes a helyi gasztronómia felfedezése nélkül. A grúzok szerint a vendég „Isten ajándéka”, és ennek megfelelően is kezelik az utazót. Ha betérünk egy falusi házhoz, szinte biztos, hogy azonnal étellel és borral kínálnak minket. A „supra” nevezetű hagyományos lakoma során az asztal roskadásig telik finomságokkal. Ilyenkor a tamada, vagyis az asztalfőnök mondja a köszöntőket, amelyek gyakran hosszú történetekbe hajlanak.

A hacsapuri, ami egy sajttal töltött lepény, az ország nemzeti étele. Minden régiónak megvan a saját változata, az adzsári például egy csónak alakú, tojással a közepén. A hinkali, a fűszeres hússal töltött batyu, szintén kihagyhatatlan élmény. Melléjük kiváló grúz borokat kóstolhatunk, hiszen ez a vidék a bortermelés egyik őshazája.

Tbiliszi, ahol a múlt és a jövő látványosan találkozik

A főváros, Tbiliszi, egy igazi kulturális olvasztótégely. Az óváros szűk, kanyargós utcái között régi templomok és tradicionális fafaragásos erkélyek bújnak meg. A kénes fürdők negyede a város egyik legősibb pontja.

Néhány perces sétával azonban már a jövőben érezhetjük magunkat. Az üvegfalú Béke-híd és a futurisztikus hangversenyterem bátor építészeti megoldásai jól megférnek a történelmi falak mellett. A város felett őrködő Narikala-erődbe libegővel is feljuthatunk. Innen nyílik a legszebb kilátás az éjszakai fényekben úszó metropoliszra.

A kávézók és a galériák világa is virágzik a fővárosban. A fiatal művészek régi gyárépületeket alakítanak át közösségi terekké és dizájnboltokká. Az éjszakai élet is meglepően vibráló, a technokluboktól a jazzbárokig mindenki megtalálja a számítását. Az árak itt még mindig barátságosabbak, mint a nyugat-európai nagyvárosokban. A helyiek közvetlensége pedig azonnal otthonossá teszi a környezetet. Sokan beszélnek angolul, így a kommunikáció sem jelent különösebb akadályt.

Érdemes elidőzni a bolhapiacokon is, ahol régi szovjet relikviákat és kézműves tárgyakat találhatunk. A száraz híd alatti piacon órákig lehet böngészni a kincsek között. Ez a hely a város lelkének egy darabja.

Hasznos tudnivalók a közlekedésről és a helyi szokásokról

A közlekedés legnépszerűbb formája a marsrutka, ami egyfajta iránytaxiként funkcionáló kisbusz. Ezekkel szinte bárhová eljuthatunk az országban, bár a menetrend néha inkább csak tájékoztató jellegű. A sofőrök stílusa az európai szemnek néha vakmerőnek tűnhet. Éppen ezért, ha valaki autót bérel, fel kell készülnie a váratlan manőverekre és a tehenekre az úttesten. A benzin viszonylag olcsó, de a hegyi utak minősége változó.

A fizetőeszköz a lari, és bár a városokban szinte mindenhol fizethetünk kártyával, a hegyekben érdemes készpénzt tartani magunknál. A helyiek tisztelik a hagyományokat, így a kolostorok látogatásakor figyeljünk a megfelelő öltözetre. A vállakat és a térdeket illik eltakarni a szent helyeken.

Grúzia nem csupán egy úti cél, hanem egy életérzés, amely lassan ivódik be az ember bőre alá. A vad tájak, az ízes ételek és az emberek őszinte kedvessége olyan elegyet alkot, amiért érdemes visszatérni. Aki vágyik a természet közelségére és a hiteles élményekre, annak ott a helye a Kaukázus lábainál. Ez az utazás garantáltan átformálja a világról alkotott képünket.